A blog eddigi életének leghosszabb ideig készült beszámolóját olvashatjátok, hiszen az x2audio zajszűrő-megoldásaival való személyes tapasztalatszerzés 2017-ben indult. Igaz, akkor még nem volt x2audio nem volt tervben, hogy az ötletekből egyszer majd minden zenehallgató, minden filmnéző számára elérhető zajszűrő-rendszer lesz.

2017-ben meglátogatott Sükösd Gábor, és magával hozott egy saját tervezésű virtuálisföldet (ground box), majd elhozott és megmutatott egy a tápellátásra köthető párhuzamos zajszűrőt, néhány hónap múlva elkészítette a LessLoss Blackbody „sükösd-féle” változatát – ami nem mellesleg hatásosabb, mint a világhírnevet szerzett, eredeti „feketetest” –, majd szinte havonta lett egy-egy újabb ötlete.

Az évek alatt Gábor sok-sok mindent kitalált, sok-sok mindent kipróbálhattam, és sok-sok alkalommal voltam kénytelen a tervező „nénikéjét” szidni, amikor a kipróbált és megszeretett eszközöket vissza kellett adnom. A „nénikéje emlegetésével” ráadásul nem voltam egyedül, mert Gábor másokhoz is elvitte ötleteinek tárgyiasult formáját, másoknál is bezsebelte a pozitív véleményt, majd másoknál is összecsomagolt, és a bemutatott tárggyal együtt távozott.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy most azért egy kicsit igazságtalan voltam, mert a rendszerembe már 2017-ben bekerült Gábor egyik virtuálisföldje, 2018-ban pedig kaptam tőle egy párhuzamos tápszűrőt, amely készülék tulajdonképpen akár az x2audio „alapkőletételének” is tekinthető.

…viszont a BlackBody-jellegű ötletének tárgyiasult formáját 2018-tól sem sikerült tőle beszereznem, és a sokak által „dinamitrúdnak” nevezett tárgyakból is csak a megmutatása után évekkel, 2022-ben sikerült elkunyerálnom egy saját szettet. Tehát, nyugodtan írhatom, Gábor időnként olyan, mint a mesebeli leányzó, aki hoz is, meg nem is, ad is, meg nem is, de azért szeretjük.

Az előbb azt írtam, hogy az első párhuzamos tápszűrő akár x2audio alapkő is lehetne, azonban a valódi alapkő, a valódi alapötlet, az a tárgy, amiből az x2audio szűrőrendszere kifejlődött, az bizony a rejtélyes „dinamitrúd” – amit néhány hobbitársunk tamponként emleget, mások pedig nitrotöltőnek neveznek. A „dinamitrúd” az elmúlt években abszolút univerzális és hatásos eszköznek bizonyult az elektromos zajokkal szembeni állandó küzdelemben – legalábbis azoknál, akik hozzájuthattak.

Úgy vélem, tényleg nem túlzok, ha a világunkat egyre nagyobb mennyiségben elárasztó elektromos és elektromágneses zajok elleni védekezést „küzdelemnek” hívom, ráadásul legfeljebb csak csatákat nyerhetünk, de a háborút soha.

A világ zenehallgatói, filmnézői, vagyis hifistái és „házimozistái” bármilyen készüléket vásárolnak, bármilyen rendszert állítanak össze, az sokkal rosszabb minőséget, sokkal kevesebb élményt fog nyújtani, mint tehette volna akár csak 50 évvel ezelőtt, amikor még alig volt bármiféle zavaró jel a tápellátáson. Némi túlzással akár azt is írhatnám, hogy ma már a tápellátáson, a tápvezetékeken lévő direkt és indirekt frekvencia- és energiahalmaz „csak nyomokban” tartalmazza a 230 V / 50 Hz-et.

A világunkat elárasztó elektromágneses hullámok – melyek egy részét direkt hozzuk létre, másik része pedig az elektromos készülékek működésének negatív hozadéka –, azonban nem csak a tápellátáson generálnak elektromos zajt, hanem kíméletlenül zajt gerjesztenek a hangszórókábelekben, IC-kábelben, ethernet kábelben, stb., és garantáltan megváltoztatja a bennük futó hasznos jelalakot, garantáltan bekúsznak készülékeinkbe és garantáltan megváltoztatják azok működését.

Az elektromágneses zajokat ráadásul nem érdekli, hogy a nulla, a fázis, vagy éppen a védőföldvezetéken gerjesztenek elektromos zajt, a szomszéd modemének kapcsolóüzemű tápját nem érdekli, hogy a fázison, vagy a nullán küldi át nekünk a „szemetet”. Sajnálatosan, de sajnos jelen van a „szemét” a hangszórókábel mindkét ágán, keresztváltó minden elemében, jelen van a hangszórótekercsben, és persze, jelen van a készülékek minden alkatrészében, minden vezetékében – szóval, mindenütt.

A probléma nagyságát érzékelendő okból ismét túlzok, de időnként már-már csodának tekinthető, hogy pl. egy zsúfolt, irodaházakkal, szolgáltatókkal telepakolt, metróval, villamossal, alapos mobillefedettséggel rendelkező nagyvárosban egyáltalán képesek a hangrendszerek minőségi módon megszólalni.

A problémát tovább növeli, hogy a környezetünkben lévő elektromágneses jeleket (zajokat) pl. a tápvezetékek, mint antennák összeszedik, majd, mint antennák, le is sugározzák. Tehát pl. a kapcsolóüzemű tápok által gerjesztett elektromos zaj nem marad a tápvezetékben, hanem abból (mint antennából) elektromágneses zaj formájában kisugárzódik a nagyvilágba, hogy majd egy másik vezeték – pl. hangszórókábel -, mint antenna összeszedje. Ez ám az örök körforgás.

Az elektromos (elektromágneses) zajok ellen, tehát érdemes védekezni, amihez a piac nagyon sokféle szűrőeszközt kínál. Ezeknek sajnos a pozitív hatásaik mellett lehetnek negatív hatásaik is. A leggyakrabban emlegetett negatív hatás az, hogy csökkentik a dinamikát, punnyasztják a hangot, aminek még az oka is ismert. Ha egy fogyasztó és az elektromos hálózat közé sorosan bekötünk egy szűrőegységet, akkor a szűrőegység energiaáteresztőképessége, gyorsasága meghatározza, hogy a fogyasztó - mondjuk egy erősítő - mekkora elektromos-energiából táplálkozhat átlagosan, és mekkora energiát, és persze milyen gyorsan tud az impulzusszerű igények esetén „felszippantani”.

Az első tápösvényemet 1987-ben építettem ki, és ha jól emlékszem 1990-től használok különféle megoldásokat a minél jobb, minél zajtalanabb tápellátás érdekében. Időnként megdöbbenek azon, hogy a tápellátás problémáival kapcsolatban, bizonyos körökben még mindig „Paksot” emlegetik, megdöbbenek azon, hogy a „tudomány szerint” a készülékek trafói úgyis mindent megoldanak, megdöbbenek azon, hogy az egész rendszert és vezetékeit érintő „zajproblémát” sokan semmisnek tekintik. Valamint, dermedten konstatálom, hogy a házimozisok döntő többsége hamarabb fog pénzt áldozni eggyel több hangcsatornára, mint a meglévő csatornák megfelelő tápellátására, zajszűrésére. Ez van.

Elnézést a kicsit csapongó bevezetésért, de úgy éreztem, ezeket le kell írnom, mielőtt belevágok az x2audio szűrőinek bemutatásába.

Van tehát egy probléma, ami minden zenehallgatót, minden házimozitulajdonost egyaránt érint, ráadásul a probléma minden nappal egyre csak nő és nő. Ha igazán őszinte és tényszerű szeretnék lenni, akkor bizony be kell ismerjem, hogy a „problémához”, vagyis az elektromos, elektromágneses zaj növekedéséhez magam is hozzájárulok, amikor pl. 2-4-8 switch használatát javaslom.

Az x2audio szűrői eme „problémák” csökkentésére kínálnak ismereteim szerint, egészen egyedi módon működő megoldást, melynek alapja az a bizonyos „dinamitrúd”.

A mai „dinamitrúd” azonban már nagyon nem az, amit évekkel ezelőtt megismertünk – jelentősen megnőtt a hatásfoka, nőtt a szűrési tartománya, stb. Azok kedvéért, akik anno nem találkoztak vele, ezennel le is zárom a „rúd” emlegetését, és térjünk rá a jelenre, és a jelen szűrőire.

Az x2audio szűrőcsalád három területen veszi fel a harcot a nemkívánatos zajok ellen.

Először is a forrásnál, ami jelen esetben minden olyan készüléket magában foglal, melyek rendelkeznek USB-porttal – modem, router, switch, dac, streamer, de lehet akár TV is. Mivel ez a szűrő még nincs teljesen készen, még nem került bele az egységes fadobozba, ezért csak a múltról tudok beszámolni.

A „múlt” alatt azt értem, hogy az ötletelés, a tervezés során kaptam belőle egy korai változatot, valamint Gábor egyéb USB-s ötletei alapján, készítettem magamnak USB-s zajszűrőket. Ezek állandó részét képezik rendszeremnek, használom hálózati-lejátszómba, TV-mbe(!), és routerembe dugva.

Vitathatatlan, hogy van hallható és látható(!) hatásuk, vitathatatlan, hogy van létjogosultságuk, és vitathatatlan, hogy a sokak szerint perdöntőnek gondolt „csak egyesek és nullák” ellenére, a digitális technika – beleértve a netes forráseszközöket is –  legalább annyira érzékeny az elektromos zajokra, mint lemezjátszótű a hanglemezeken lévő koszra.

A béta-verziós zajszűrő tulajdonképpen ugyanazt az eredményt adja a routerembe, vagy hálózati-lejátszómba dugva – vagyis szélesebb, mélyebb színpad, jobb hangszerpozicionálás, simább hangszerhangok, és úgy vélem, nagyobb a dinamika, nagyobb a „távolság” a halk és hangos részek között. Filmek esetén szintén hasonló a hatás, akár a routerhez, akár a TV-hez csatlakoztatjuk az USB-s szűrőt – szebb, mélyebb tónusú színek, több részlet a háttérben, részletek megjelenése a homogénnek gondolt fekete és fehér felületeken. Olyan, mintha több információt engedne át a rendszer, a TV az eredeti felvételből. Ergo, nagyon várom a végleges, sorozatgyártásra kerülő, és a béta-verziótól sokkal hatékonyabb változat megjelenését.

(Egy, a témakörhöz tartozó kiegészítés. Optikai kábelen kapom a netet, ami a modemembe van csatlakoztatva, majd onnan a jel egy 7 méteres ethernet kábelen keresztül jut a fő routerembe. A béta-verziós USB-szűrő hatása a routerbe csatlakoztatva erőteljesebb, mint a modembe dugva. Ennek talán az lehet az oka, hogy a jelet optikai kábelen kapom, lehet, hogy más. Mindenesetre érdemes mindkét készüléken próbát tenni.)

Az x2audio szűrőcsalád második tagja, azaz tagjai az erősítő-hangszórókábel-hangsugárzó hármason lévő zajokra koncentrálnak.

Az erősítőt és a hangsugárzót alapvetően össze kell kötni valamilyen hangszórókábellel, amely vezeték elektromos vezető lévén összeszed a környezetéből mindent, amit a környezetében lévő elektromágneses jelekből, zajokból csak tud. Ha meg már összeszedte, azt visszaküldi az erősítőnek, és a hasznos jelhez keverve, továbbküldi a hangsugárzónak. Bár a hangsugárzóvezetékek mindkét ága (+/-) megtesz mindent azért, hogy minél több zajt szedhessen össze – sőt, „lelkesen” gyűjti a zajokat a keresztváltó minden alkatrésze, de még a hangszórótekercsek is -, de az x2audio mégis csak a „+” vezetékre koncentrál, aminek okát az erősítők felépítésében kell keresni.

A hangszórókábelek „-” ága, a hangsugárzók és erősítők „-” csatlakozója a tápellátás nullájával van azonos potenciálon, tehát a „-” vezetéken keletkező zajok előbb-utóbb maguktól is távoznak – legalábbis az elmélet szerint. Azt, hogy a helyzet azért ettől egy kicsit bonyolultabb, mi sem jelzi jobban, hogy a hangsugárzók negatív pólusára kötött bármilyen virtuálisföld, például, egyetlen 9 V-os elem is képes pozitívan befolyásolni a hangképet.

Azonban, az egyértelmű, hogy az igazi gondot, a hangszórókábelek „+” ága jelenti, amely probléma orvoslására, vagyis a hangszóróvezetéken keletkező zajok csökkentésére az x2audio kétdobozos megoldást kínál. Egyik dobozt az erősítő, a másikat a hangsugárzó „+” csatlakozójára kell kötni a hangsugárzó-kábellel párhuzamosan.

…és ezzel el is jutottunk arra a pontra, amikor végkép nem halaszthatom tovább, hogy megpróbáljam leírni, miként is működik a szűrő.

Az alapelv az, hogy annak ellenére, hogy különböző helyen lakunk, különböző rendszereket hallgatunk, nagyon sokféle és területenként más-más mennyiségű és „összetételű” elektromágneses sugárzás ér minket és éri készülékeinket, nagyon sokféle elektromos zaj van az elektromos hálózaton, léteznek azonosságok. Léteznek „zajok”, melyek nagy valószínűséggel mindenütt jelen vannak, mindenütt gondot okoznak, ráadásul általában erőteljesebbek, „hangosabbak”, mint a többiek.

Ezeket a zajokat kellene tehát elsődlegesen kiszűrni az erősítő-hangszórókábel-hangsugárzó rendszerből, ezeket a zajokat kellene kiszűrni a tápellátásból, és kellene mindezt úgy megoldani, hogy a hasznos jel érintetlen maradjon, sőt, az semmilyen plusz eszközön, plusz csatlakozón ne menjen keresztül, valamint kellene úgy megoldani, hogy a tápellátásban ne jelentsen szűk(ebb) keresztmetszetet. Valamint – és erre kevesen gondolnak –, úgy kellene a zajt a hasznos jelből, a tápellátásból eltüntetni, hogy az ne kerüljön át a nullára, ne kerüljön át a védőföldelésre.

…és akkor még nem is említettem, hogy a nullavezeték(ek) a védőföldelés vezetékei maguk is antennaként viselkednek, tehát ugyanazon zajok, melyek a fázison és / vagy „+” vezetéken keletkeznek / jelen vannak, a nullán és védőföldelésen is megtalálhatóak, mérhetőek, hang- és képminőség romlást eredményeznek.

Az erősítő-hangszórókábel-hangsugárzó viszonylatban a „zajösszeszedő” maga a hangszórókábel, ami ezt a zajt „visszaküldi” az erősítő elektronikájába és tovább küldi a hangsugárzó keresztváltójába.

Az átlagos hangszórókábelt 2,5 méternek tekintve, előre kiszámolható, hogy azon milyen frekvenciatartományokban indukálódnak elektromos zajok. Ha ismerjük a frekvenciát (frekvenciatartományokat), akkor semmi mást nem kell tenni, mint az adott frekvenciákat a hangszórócsatlakozókon keresztül a kábel elején (erősítő) és a kábel végén (hangsugárzó) ellenfázisban visszatáplálni a rendszerbe. A fázis / ellenfázis miatt az adott frekvencia, frekvenciatartomány amplitúdója csökken, vagy éppen nullázódik, a hasznos jel pedig nem változik.

Logikus, és egyben zseniális az ötlet, azonban az x2audio megvalósítása még zseniálisabb.

A zaj kioltásához szükséges ellenfázisú jel generálásához, fázisfordításához és elektromos jelként a rendszerbe-juttatásához szükség lenne jelgenerátorra, áramforrásra, és persze információra az adott helyen adott hangsugárzó-kábelben elektromos zajt indukáló elektromágneses katyvaszról.

Nos, az információhordozó, a jelgenerátor, és az áramforrás nem más, mint maga az elektromágneses hullám, ami a gondot okozza, ami ugyanúgy feszültséget indukál a szűrőben, mint a hangszórókábelben, s amit fázisfordítás után „csak” össze kell ugrasztani a hangszórókábelben keletkezett zajjal. Amikor Gábor ezt így leegyszerűsítve elmagyarázta, lerajzolta nekem, kedvem lett volna kalapot emelni, mélyen meghajolni az ötlet és az ötlet megvalósítója előtt.

A dobozokban elhelyezett elektronikák paraméterei nem teljesen azonosak, apró, néhány százaléknyi eltérés van közöttük, ami azt eredményezi, hogy a hangszórókábel elejére és végére bekötött doboz nem pontosan ugyanazon frekvenciákat küldi a rendszerbe ellenfázisban, hanem némileg eltérőket, ezért az együttes szűrési tartományuk kiszélesedik, hatásuk megerősödik.

Az x2audio szűrőrendszer önálló elemenként építhető ki, elemenként bővíthető, átrendezhető, amivel a rendszer hangja (képe) lépésekben javítható. Ez az erősítő-hangszórókábel-hangsugárzó hármas esetében nagyon sok lehetséges variációt jelent. Mivel az elmúlt, mintegy egy évben a különböző variációkat többször, többféle erősítővel, többféle hangsugárzóval, többféle kábelezéssel is volt módomban meghallgatni, ezért „csak” a tendenciára, az általánosságokra térek ki.

Rendkívül rövid (monó végfok hangsugárzó mellett) és extra hosszú (pl. NAIM) hangszórókábelek esetében nem tudom, hogy milyen lehet a szűrők hatása. Bikábelezés esetén nem tudom, hogy mi a legjobb elrendezés. Az, hogy a hatás ezekben az esetekben is létrejön nem kétséges, de a változás milyenségének meghatározásához nem rendelkezem elég tapasztalattal.

1 db doboz az erősítőn, vagy 1 db doboz a hangsugárzón, vagy bármely olyan helyzet, amikor eltérő darabszámú szűrő kerül „ide” és „oda”, a hangkép romlásához, a zenehallgatási kedv, jelentős csökkenéséhez vezet.
Ebből logikusan következtethettek arra, hogy a hangszórókábel mindkét végére kell egy-egy doboz – ami abszolút helytálló.
Valamint az említett építőkocka jellegből arra is következtethetnétek, hogy több, de ugyanannyi darabszámú doboz „itt és ott” további előrelépést jelent – ami viszont, csak ötven százalékban helytálló, amely kijelentésemet mindjárt megértitek.

Az alaphelyzet tehát az, hogy az erősítő és a hangsugárzó csatlakozóinak „+” termináljaira bekötünk 1-1 x2audio „kicsi dobozt”, vagyis kicsi tápszűrőt, és elégedetten, boldogan hátra dőlünk. Nagyobb légtér, pontosabb, cizelláltabb hangszerhangok, gyorsabb hangmegindulások, jobban követhető hanglecsengések, stb. jelzik, hogy bekötöttük a dobozokat.

A korrektség kedvéért feltétlenül le kell írnom, hogy eme változások ellenére volt olyan meghallgatás, olyan összeállítás, amikor a szűrős hangkép többünknek nem tetszett, valamint azt is le kell írnom, hogy volt eset, amikor a hatás a személyes kedvencemmel a „nagy” tápszűrővel egyenértékű volt.
Nem tudom, hogy a „tetszésindex” az erősítő-hangszórókábel-hangsugárzó rendszer valamelyik elemétől, vagy hármójuk összehangoltságától függ, de javaslom, hogy saját rendszerben való meghallgatás nélkül eme dobozok ügyében senki se ítélkezzen – se pro, se kontra.

A következő lépés, a 2-2 doboz lenne. Mondom, lenne, de a világon senkinek sem javaslom ezt a megoldást. Addig, amíg az 1-1 felállás eredménye pozitív (az említett esetek kivételével), a 2-2 kifejezetten visszalépést hoz, méghozzá akkorát, hogy jobban járunk, ha egyáltalán nem kötünk szűrőket a hangszórókábel elejére / végére.

Ha eme élmény nem késztet minket „visszavonulásra”, és bekötünk 3-3 szűrőt, akkor ismét jön a mosolygás, mert az 1-1 darab okozta pozitív változások tovább erősödnek. Még több részlet, még több információ, még nagyobb zenehallgatási kedv.

Majd tovább lépve a 4-4 dobozos megoldáshoz, ismét romlik a hangkép.

Nem tudom miért, nem tudom, van-e értelme, nem tudom, hogy a fülem csap-e be, de az 1-1, 3-3 dobozszám előrelépést, a 2-2 és 4-4 pedig hátra lépést okoz. Ebben az a jó hír, hogy a lehetőségek ellenére az 1-1 dobozos verziót tudom leginkább ajánlani nektek.

Egyszer már utaltam a korrektségre, ezért most is rá hivatkozva le kell írnom, hogy a három szűrési lehetőség, szűrési hely közül nem ez a favoritom, nem ezt ajánlom / ajánlanám elsőként beszerezni. Sőt, még másodiknak sem, mert másodikként az USB-s szűrőt ajánlom figyelmetekbe, amiből egyenesen következik, hogy az x2audio szűrői közül a kedvencem a tápszűrő.

Ha még „itt” vagytok, kíváncsiak vagytok a – szerintem – lényegre, akkor jöjjön a legnagyobb, legsúlyosabb szűrő, a tápszűrő, amely készülék mindig, minden alkalommal, minden összeállításban – és most figyeljetek – bármely falialjzatba, bármely elosztóba, bármely más tápszűrőbe bedugva mindig pozitív élményt adott.

Mint már említettem, az x2audio szűrőin nem megy keresztül a jel, nem megy keresztül az energia, hatásukat párhuzamosan fejtik ki. Tehát a tápellátásra is (szinte) bárhol ráköthetjük, mert szűrőhatásuk a lakás egész tápellátásán érvényesül, sőt, még a velünk azonos fázison lévő szomszéd lakásokban is – erre még visszatérek.

A nagy szűrő ugyanúgy működik, mint a kisebb dobozok, vagyis a környezetben lévő elektromágneses hullámokból nyert „információ” és energia segítségével előállított elektromos zajt ellenfázisban ráküldi a fázisra, nullára és védőföldre. Sajnos, nem az összes frekvencián teszi ezt, hanem az előre meghatározott leggyakrabban előforduló, legtöbb problémát okozókon, de ne legyünk telhetetlenek.

Ezt három önálló, egymástól elválasztott egységgel teszi, ezért a szűrőn keresztül a három vezeték között semmiféle kapcsolat nem alakul ki. Gondolok itt pl. arra, amikor a fázisról a zajt egy kondenzátoron keresztül „átfolyatjuk” a nullára, vagy védőföldre, vagyis, egyik vezetékről, áttesszük a másikra.

A szűrőt tehát a lakás bármelyik falialjzatához csatlakoztatva meg tudjuk oldani, hogy egyetlen tápszűrőt használva javíthatjuk önálló sztereó-rendszerünk, önálló házimozink, önálló fejhallgatós-rendszerünk, de még a konyhai TV-nk minőségét is. Ez azért nem rossz dolog.

Valamint, az is elgondolkodtató, hogy mivel szűrőhatása akár a szomszédunknál is érvényesül, ezért, ha a szomszéd is hifista, vagy éppen házimozis, akkor a mi szűrőnk az ő rendszerét is javítja, és ha ő is betesz a tápellátására egy x2audio párhuzamos tápszűrőt, akkor annak köszönhetően a mi rendszerünk is tovább javul. Tovább gondolva a lehetőséget, ha az azonos fázison, ugyanazon elektromos ágon lévő szomszédok mindegyike hifista, és mindegyikük beköt egy-egy nagy tápszűrőt a saját rendszerébe, akkor a kis közösség minden zenehallgatója, filmnézője jelentősen jobb hangi, képi élményben részesül(ne)…

Mint korábban jeleztem, a szűrők minden példánya apró eltéréssel dolgozik, ami a tápszűrő esetében azt eredményezi, hogy a felvázolt „szűrőközösséget alkotó szomszédság” által használt több szűrőnek nem csak erőteljesebb hatása lesz, hanem együttes hatásukat szélesebb frekvenciatartományban fejtik ki.

A próbák során, ha nem is a szomszédsággal közösen, de ugyanazon lakás különböző falialjzataiba dugott tápszűrőivel imitáltuk a helyzetet. Vagyis, lépésenként haladva, bedugtunk egy-egy szűrőt, a hangrendszer tápszűrőjébe, a szűrő előtti elosztóba, egy valahol lévő falialjzatba, majd egy valahol lévő másik falialjzatba. A próbák során megtettük, hogy 1-4 db szűrő került a rendszer saját tápszűrőjébe dugva; a rendszer tápszűrőjét kicseréltük egy elosztóra, és abba dugtunk 1-4 db x2audio párhuzamos szűrőt; a lakás saját elektromos hálózatára, tehát nem az önálló tápösvényre csatlakoztattunk 1-4 db szűrőt, stb.

Valamint ugyanezen kísérletsorozatot afféle házifeladatként, megcsináltam saját rendszeremben is, igaz a szűrők korábbi, kisebb hatásfokú, béta verziójából kialakított 2 db egységgel. Bekötöttem 1-2 db szűrőt a tápgenerátoromba, bekötöttem 1-2 db szűrőt a lakás elektromos rendszerére a lakás különböző pontjain, valamint bekötöttem 1 db szűrőt a tápgenerátorba 1 db szűrőt a lakás valahol lévő falialjzatára.

Tudom, irracionális kísérletek voltak, hiszen 4 db szűrő már igencsak jelentős anyagi megterhelést jelent(ene), azonban segítettek százszázalékos bizonyossággal választ adni nagyon fontos kérdésekre, amely válaszok nélkül akár „zsákutcába” is küldhettelek volna titeket.

Mivel, még 4 db bekötése esetén sem tapasztaltuk, ezért abszolút bizonyossággal írhatom le, azt, hogy az x2audio tápszűrőnek nincs semmilyen mellékhatása, nincs árnyoldala, nem dögleszti az energiákat, nem teszi mosottá, visszahúzódóvá a hangképet – amely jelenségek némelyike, vagy akár mindegyike előfordulhat bizonyos tápszűrők használata esetén.

Mivel egyaránt kipróbáltuk a hangrendszertől, házimozitól legtávolabbi, tápösvénytől független falialjzatára kötve, és kipróbáltuk tápösvényen, kipróbáltuk a rendszerrel közös elosztón, ezért abszolút bizonyossággal írhatom le, hogy bárhová kötve működik, bárhová kötve kifejti hatását, ezért, gyakorlatilag bárhová tehetjük – nem kell miatta a rendszert átrendezni, nem kell a hangrendszer elosztóját cserélni, bővíteni.

Mivel megtapasztaltuk, hogy mit csinál akár 4 db párhuzamos szűrő „audiofil” elosztóba, vagy más tápszűrőbe kötve, valamint 2 db x2 (béta verziós) szűrő tápgenerátorba kötve, különböző virtuálisföldekkel „összeeresztve”, ezért abszolút bizonyossággal írhatom le, hogy meglévő szűrőink, elosztóink, leválasztótrafóink, tápgenerátoraink, virtuálisföldjeink hatását nem rontják, azokkal gond nélkül együttműködnek, hatásukat kiegészítik, erősítik.

…és igen, ha az egy darab szűrőt kiegészítjük, egy másodikkal, amit akár ugyanazon elosztóba, akár bármely más csatlakozóba kötünk, a pozitív hatás erőteljesebb, a bárhova kötött harmadikkal még előrébb jutunk, mint ahogy a negyedik is további előrelépést jelen.

A realitásnál maradva, azonban, vissza is térek az 1 db szűrő esetéhez, de gondolom, mindenki számára érthető, hogy miért is volt fontos az 1-4 db szűrő legkülönfélébb módon való bekötésének kipróbálása, meghallgatása.

Az x2audio tápszűrőt (1 db) a tápellátáson tehát gyakorlatilag bárhová köthetjük, mert a hatása mindenütt érvényesül, mindenhol pozitív és mindenhol ugyanolyan irányú. Ebből azonban nem következik, hogy ne javasolnám azt, hogy az legjobb hely, vagyis a „legjobb” csatlakozási pont megtalálására ne áldozzunk az időnkből.

Bár a hatása érvényesül tápszűrőkön, tápgenerátorokon is, de nem ott van a legjobb helyük. Úgy tapasztaltam (tapasztaltuk), hogy eléjük kötve - pl. a velük közös elosztóba csatlakoztatva -, erőteljesebb javulást érhetünk el. Ez igaz önálló tápösvény használata esetén éppúgy, mint tápösvény nélkül.

Ezt most óvatosan írom, inkább csak, mint javaslat, amit feltétlenül ki kell(ene) próbálni, de úgy tűnik – úgy hallom, úgy látom (TV) -, hogy az x2 párhuzamos szűrő hatása önálló tápösvény megléte esetén akkor a legerőteljesebb, ha azt nem a tápösvényre kötjük, hanem a lakás eredti vezetékhálózatára. Több kísérlet során (nevezzük gondolatkísérletnek) pedig arra az eredményre jutottunk, hogy a legjobb lenne közvetlenül a biztosítéktáblánál bekötni.

Ha megtaláltuk a legjobb helyét és ott bekötöttük az x2audio súlyos, nagyméretű tápszűrőjét, akkor először is azt tapasztalhatjuk, hogy A-B-C-D állapotok követik egymást, amiből a legjobb a D állapot, és amiből következően, a tápszűrőt ne is húzzuk ki többet a választott aljzatból.

A-állapot – tápszűrő nélkül; B-állapot – közvetlenül csatlakoztatás után; C-állapot – 20-30 másodperc elteltével; D-állapot – hosszabb idő elteltével. A D, vagyis végleges állapot bekövetkezésének időpontját nehéz meghatározni, mert egy lassan változó, hosszabban elnyúló folyamat eredménye.

Visszafelé, vagyis a tápszűrő kihúzásakor szintén több lépésben változik a hang. Először nem is tűnik sokkal rosszabbnak, majd egy kis idő elteltével megértjük, hogy korábban miért is tettük a rendszerbe a szűrőt, és gyorsan vissza is dugjuk tápkábelét az addig használt aljzatba.

A „vele és nélküle” állapotot nem fogom zenékre, filmekre lebontva elemezni, mert az elmúlt egy évben a szűrő hatását sok-sok esetben, többféle rendszeren, többféle forrásról nagyon sok zenén meghallgattam, megtapasztaltam, béta-verziójával pedig immár egy éve együtt élek – aminek eredményeként már leadtam rendelésemet az x2audio tápszűrőt végleges, gyártásba került változatára.

A tápszűrő - mint már utaltam rá - a megismert x2 szűrők közül a személyes kedvencem, ami természetesen még nem mérvadó, de az már igen, hogy eme véleményemmel nem vagyok egyedül.

Azt, hogy miért is lett a kedvencem, és miért merem javasolni más tápszűrőkkel, más szűrési megoldásokkal szemben, illetve mellett, talán úgy tudnám leginkább kifejezni, ha leírom, hogy ha választanom kellene másik nagy kedvencem az Entreq Olympus és eme „fadoboz” között, akkor egyértelműen és zokszó nélkül az x2 nagy „dobozát” választanám.

Az érthetőség, az „irány” egyértelmű meghatározása érdekében a továbbiakban „sarkítani” fogok, amit vegyetek figyelembe, és egyben nézzetek el nekem.

Az x2 párhuzamos szűrő ad a rendszer hangjának egyfajta könnyedséget, lazaságot, nagyvonalúságot. Nyitja a teret, növeli a hangszínpadot, és megmutat korábban nem észrevett, vagy nem volt(?) részleteket, hangokat, amitől valóságosabbá válik a jelenlét.

Megfogottabbá, pontosabbá válik a basszustartomány, aminek eredményeként a búgásból kibontakozik a nagybőgő teste, a ritmusszekció szétválik önálló dobokra, a nagyzenekarban elkülönül a brácsa, a cselló és a nagybőgő.

A nagyzenekari műveknek, kórusműveknek, operáknak, vagyis a nagyvolumenű élő felvételeknek különösen jót tesz a szűrő használata. A műveket nagyobb teremben és többen adják elő, az előadók és hangszereik pedig jobban különválnak.

Az énekhangokról lekerül egyfajta keménység, érdesség, hihetőbbé válik, hogy testtel rendelkező énekest hallunk.

Ugyanez igaz az egész hangképre, függetlenül attól, hogy elektronikus zenét, rockot, vagy akusztikus felvételt hallgatunk. „Nélküle” minden érdesebb, és össze-esettebb, szó szerint kisebb, „vele” simább, ugyanakkor nyíltabb és nagyobb.

A házimozi különösen sokat profitál belőle, mert nem 2, hanem 5-7-x hangcsatornáról tünteti el a zaj egy részét, vagyis a monó jeleket, ami igen jelentős, minden irányra kiterjedő térbeli „nyitást” eredményez. Ugyanakkor a TV-k képe is javul. Jobban kivehető részletek bújnak elő, mélyebb tónusú, tisztább, erőteljesebb színek jelennek meg. A különböző anyagok – fém, fa, szövet, kő, stb. – anyagszerűbbé válnak. Kiderül, hogy a teljesen fekete, és teljesen fehér területeken még vannak részletek. A több információ miatt a szűrő használatával pl. érdemes változtatni a beállított gammán.

Tulajdonképpen mindent elmondtam – legalábbis úgy vélem -, ezért záró gondolatként már „csak” örömömet szeretném kifejezni, hogy ismét találkozhattam egy rendkívül jó, magyar fejlesztésű, magyar gyártású hangtechnikai termékkel. Szurkolok a szűrőknek és persze az x2audionak valamint az Impressiviának, hogy érjék el mindazt a sikert, amit a szűrőcsalád a tudása, minősége alapján, nemzetközi szinten is megérdemel(ne).